Ki gondolta volna, hogy a sok képernyő előtt töltött órát nemcsak a gerincünk sínyli meg, hanem a csuklónk is. Szerencsére vannak trükkök, amikkel elkerülhetjük, hogy később nagyobb legyen a baj.
A nem megfelelő írástechnika, a leggyakrabban túl magasan elhelyezett billentyűzet, az egér helytelen használata mind hozzájárulhatnak a fájdalom, súlyosabb esetben korlátozott mozgékonyság kialakulásához. Ha magára az asztallapra tesszük őket, a csukló képtelen megtartani semleges helyzetét, így folyamatos igénybevétel alatt áll. Akkor jó a billentyűzet magassága, ha a behajlított könyök mellett az alkar és felkar egymással derékszöget zár be. Sajnos ez csak abban az esetben valósítható meg, ha rendelkezésre áll az asztallap alá szerelt billentyűtároló elem. Nem beszélve arról, ha nem sajátítjuk el a megfelelő gépelési technikát, akkor ezek mit sem érnek. Amikor gépelünk, szorítsuk könyökünket az oldalunkhoz, és ügyeljünk arra, hogy csuklóink mintegy lebegjenek a betűk felett. Csak akkor támasszuk meg őket, ha épp pihenőt tartunk. Emellett próbáljuk kerülni a csukló jobbra-balra hajlítgatását is. Ahogy futás előtt is érdemes nyújtani, úgy gépelést megelőzően is végrehajthatunk különféle gyakorlatokat, amellyel felkészíthetjük csuklóinkat a hosszú gépelési maratonokra. A gyakorlatot mindvégig kinyújtott karokkal kell végezni. Először feszítsük hátra csuklónkat kinyújtott ujjakkal, és tartsuk meg a pozíciót öt másodpercig. Ezután engedjük le őket, és következzen egy öt másodperces szünet. A következőkben hajlítsuk be csuklóinkat úgy, hogy közben ökölbe zárjuk ujjainkat. Ezt a helyzetet is tartsuk meg öt másodpercig, aztán következzen újabb öt másodperc pihenő. Ismételjük meg tízszer az iménti mozdulatsort, aztán a gyakorlat végeztével ujjainkat alaposan rázzuk le. Mindennek az alapja a rendszeresség! Tessék komolyan venni, mert fájó csuklóval még a cipővadászattól is elmehet a kedvünk.
