Bizony előfordul, hogy valakiről, aki elsőre csodálatosnak tűnt kiderül, hogy mégsem illik hozzánk, és búcsút kell intenünk neki.
Persze nem kell, hogy mindenben ugyanolyanok legyünk, de ha nem egyezik az értékrend alapvető dolgokról, feleslegesen raboljátok egymás idejét. Mi van, ha te már évek óta az anyaságról álmodozol, ő pedig egyáltalán nem akar gyereket? Vagy ha például poligám életet szeretne élni, mi viszont egy partner mellett keressük a boldogságot? Az ilyen eseteket felesleges sokáig elnyújtani. A tiszteletlenség rengeteg módon megmutatkozhat: lehetséges, hogy „csak” nem érdekli a véleményünk, nem ad a szavunkra, de az is előfordulhat, hogy érzelmi boxzsáknak használ majd a saját lelki gondjai miatt. Figyeljünk rá, hogyan nevez, mond-e ránk bántó dolgokat, ha ingerült. Mi mindent megteszünk, hogy mosolyt csaljunk a szerelmünk arcára és a lehető legboldogabbnak lássuk őt, de ez fordítva nincs így? Nem kérdezi meg, mire vágyunk, csak mindig a saját vágyainak rendel alá? Ha ezekre a kérdésekre igen a válaszunk érdemes elgondolkodni azon, van e értelme ennek a kapcsolatnak. Természetes emberi igényünk, hogy szeretünk szeretve lenni, azonban akkor a legszebb egy kapcsolat, ha az adok-kapok elve ténylegesen megvalósul. Ha mi mindig lessük a kívánságait, de ő is beállít hozzád egy adag teával és forró húslevessel, ha megfázol? Jó kérdés, ugye? Ezenkívül pedig az is fontos, hogy kialakuljon a kölcsönös biztonság érzete, hogy mindketten tudjátok, számíthattok egymásra, azonban ügyelj rá, hogy ne essetek át a ló túlsó oldalára.
