Nyáron, amikor igyekszünk minél több időt kikapcsolódással tölteni, jóval gyakoribbak a különböző csípések, mint az év többi hónapjában. Léteznek persze rovarriasztók (gyertyák, füstölők, krémek, speciális anyagokkal átitatott karkötők stb.), amik védelmet nyújthatnak, de a legtöbben így sem ússzuk meg csípések nélkül a szabadtéri programokat. Íme néhány hasznos tipp, hogyan csökkentheted a szúrásokkal járó kellemetlenségeket!
Szúnyogcsípés
Mivel ezek a szárnyas kellemetlenkedők enyhe fájdalomcsillapítóval kezelik a bőrünket, mielőtt megszúrnának, sokszor meg sem érezzük, hogy kezdetét vette a vérszívás. Amikor viszketni kezd és kissé bedagad a csípés helye, addigra már hét határon túl jár a szúnyog. Szerencsére a szúnyogcsípés nem jár erős fájdalommal, a viszketés azonban zavaró lehet, különösen akkor, ha egyszerre több csípésre is szert tettünk. Enyhülést hozhat az antihisztamin-tartalmú krémek, gélek alkalmazása, de az esetek többségében erre sincs szükség. Ami fontos – és ezt különösen a gyerekekkel nehéz megértetni –, hogy ne dörzsöljük és vakarjuk a csípést, mert az könnyen elfertőződhet.
Darázs- és méhcsípés
Egy darázs akár többször is megcsíphet, mivel egészen addig “harcképes”, amíg el nem veszíti a fullánkját, a méhek viszont az első csípés alkalmával elveszítik legfőbb “fegyverüket”. Már egyetlen darázs- vagy méhcsípés elég ahhoz, hogy erőteljes égő érzés, kipirosodás és duzzanat alakuljon ki a sérülés helyén, ami akár napokig fájdalmas maradhat.
Általánosságban igaz, hogy a langyos vagy hideg vizes borogatás és a jegelés enyhülést hozhat, a további házi gyógymódokkal azonban nem árt az óvatosság. Csak akkor vesd be őket, ha biztosan tudod, hogy darázs vagy méh csípett-e meg, mert ezeknek a rovaroknak a mérge más-más összetételű. A darazsak lúgos mérget juttatnak a bőrünk alá, amit savas kémhatású ellenszerekkel semlegesíthetünk – például ecettel vagy citromlével. A méhek savas mérget fecskendeznek a csípés helyére, az ezzel járó kellemetlenségek pedig lúgos kémhatású háziszerekkel (például vízben feloldott szódabikarbónával) orvosolhatók.
Mindenképp orvosi segítségre van szükség akkor, ha a csípés után légzési nehézség, szédülés, sápadtság, hideg verejtékezés, szapora pulzus vagy eszméletvesztés lép fel, mert ezek a jelek rovarcsípés-allergiára is utalhatnak. Akkor is érdemes orvost hívni vagy az ügyeletre sietni, ha a rovar a száj környékét csípte meg, mert az ezzel járó duzzanat veszélyeztetheti a légutak átjárhatóságát.
Kullancscsípés
A kullancsok a pókfélék családjába tartozó vérszívók, melyek belefúrják a fejüket kiszemelt áldozatuk bőrébe (kutyákéba, macskákéba éppúgy, mint az emberébe), majd ha kellően megszívták magukat, kereket oldanak. Ilyenkor csak egy kisebb duzzanat és kipirosodott bőr marad utánuk, nem ritka azonban, hogy még lakmározás közben felfigyelünk rájuk. Ilyenkor fontos a szakszerű eltávolítás – kimondottan erre a célra készült csipeszt gyógyszertárakban találunk, segítségükkel egy határozott mozdulattal véget vethetünk a vérszívásnak. Tévhit, hogy a bőrbe fúródott kullancsot csavargatni kell, ettől ugyanis könnyen leszakadhat a feje, ami a bőr alatt maradva fertőzést okozhat. Az sem jó, ha összenyomjuk a betolakodót, mielőtt kiszednénk a bőrből, ilyenkor ugyanis veszélyes anyagokat fecskendezhet a szervezetünkbe. Ha mi nem tudjuk vagy nem merjük eltávolítani, kérjünk mielőbb orvosi segítséget! Miután megszabadultunk tőle, fertőtlenítsük le a vérszívás helyét!