Aki már valaha nyakába vette a világot egyedül az azért, aki még nem, annak épp ezért javasolják. Azt mondják, az ember addig nem tudja, milyen is valójában utazni, amíg nem indult útnak egyedül.
Sokan azért indulnak el, mert önmagukat keresik, vagy épp csak menekülnek valami elől, mégis egy ilyen út során, amikor az ember többnyire önmagára, a körülményekre és idegenekre van utalva, sok olyan dolog, rejtett képesség kiderülhet, amire korábban gondolni sem mert. Nem arról van szó, hogy valaki magányosan járja az erdőket vagy a sivatagot, míg eléri tűrőképessége határát, nem muszáj feltétlenül embert próbáló körülmények közé keveredni, úgy is rengeteget nyújthat egy ilyen utazás. A véletlenszerű találkozások során nem minden napi történetekkel lehet találkozni, s „filmes” kalandokba keveredni. Azonban érdemes egy ilyen út során sokkal körültekintőbbnek lenni, hiszen jobb megelőzni a bajt. Mivel nincs ott mindig valaki, akire számíthat az ember érdemes nem felhívni a figyelmet se öltözködésben sem pedig viselkedésben. Nem árt az otthoniakat részletesen tájékoztatni az útitervről, a szállásról. A minden napos barangolások során meg kell próbálni a lehető legkevésbé turistának tűnni, hiszen az egyedülálló utazó vonzza a figyelmet. Bár a szervezett túrákat sokan nem kedvelik, ha egyedül van az ember, érdemes kipróbálni őket, így legalább elsőre kaphat egy képet mit merre találhat, ha később jobban meg szeretne nézni egy-egy látványosságot. Az egyedül útnak indulni érzést már sokan próbálták megfilmesíteni vagy szavakba önteni, ám ezek sajnos sokszor a közelében sincsenek ahhoz az érzéshez, ami akkor járja át az embert, mikor egy idegen ország megismerése közben valójában saját maga egy új oldalát fedezi fel.