Akár szeretjük kimondani akár nem, manapság a közösségi média sztároké a világ. A milliós követő táborral rendelkező emberek másodpercek töredéke alatt juttatnak el híreket a nagyvilágba.
Nem csoda, hogy a cégek egyre nagyobb lehetőséget látnak a közösségi média felületeken történő reklámozásban. Influenszernek lenni manapság rendkívül menőnek számít. Az ember magára ölti a gyönyörű holmikat, aprólékosan berendezi a teret egy harmonikus képhez, alkalomadtán olyan üzeneteket közvetít, amivel a jövő nemzetiségének világát próbálja meg tágítani. Mi történik azonban akkor, amikor ezekhez a szponzorált tartalmakhoz bekomponáljuk a gyermekünket? Az egyik legvitatottabb téma a saját gyerek felhasználása. Sokszor a gyerekek még beszélni se tudnak, de már milliós ruhákban pózolnak a képeken szüleik ölében, tudtukon kívül nagy márkákat reklámoznak. Esetleg a szülők velük reklámoznak szépészeti termékeket, jó az anyának jó a babának. Vajon, ha a jog adta szabályok előírják, hogy az ember kiállhat magáért, ha beleegyezése nélkül bármilyen álló- vagy mozgóképes anyaghoz felhasználták a nevét, arcát, akkor ezek a gyerekek felnőve beperelhetik a szüleiket, mert nyereségszerzési célra használták őket, vagy ez még teljes mértékig elfogadható? Az én gyerekem az én nevelésem az én ügyem, amíg fiatalkorú rendelkezhetek felette? Érdekes kérdéseket boncolgat ez a téma, s mindenkinek szíve ügye eldönteni melyik oldalra áll, ám sajnos olyan világban élünk, ahol fel kell tenni a kérdést: a gyermekem a saját reklámeszközöm? Hol húzódik a határ a kedves gyerekfotó és a marketingfogás közt?