Gondolkodtatok már azon, hogy szimpla vacsorával mennyire árthatunk a környezetünknek? Egy korábbi blogban már kifejtettük, hogy azok az ételek, amelyek egészségesebbek, azok környezetbarátabbak is.
Ha néha mégis egzotikus ízekre vágyunk, legyen akár tél vagy nyár, két dologra érdemes figyelni: a szezonalitásra és a romlandóságra. Ami ugyanis gyorsan romlandó termék (például spárga vagy eper), azt külföldről valószínűleg repülővel szállítják a boltokba, ami jóval komolyabb károsanyag-kibocsátással jár, mint a kevésbé romlandó, hajón érkező társaik importálása (bár a hajón érlelődő termékek ízében ne csodálkozzunk, ha találunk kivetni valót). Emellett azonban a szezon elején még a jobban eltárolható zöldségeket is berepültetik, hogy minél hamarabb eljusson a fogyasztókhoz (például tél elején a narancsot és a banánt). Igyekezzünk tehát kerülni a túl messziről érkező, túl gyorsan romló ételeket, pláne a szezon elején! Félelmetes belegondolni is, hogy a világszerte megtermelt élelmiszer több, mint egyharmada landol a kukában. Az élelmiszer-hulladék csökkentése azonban nemcsak a saját pénztárcánk szempontjából hasznos. Az el nem fogyasztott élelmiszer egyrészt hulladékkezelési szempontból jelent problémát, másrészt a megtermeléshez, szállításhoz, csomagoláshoz kapcsolódó összes erőforrást (pl. víz, termőföld, fosszilis energiahordozók), és emberek munkáját is kihajítjuk. Amellett, hogy csak azt vesszük meg, amit meg is eszünk, a zöldség és gyümölcs válogatásakor még egy dolgot tehetünk: választhatjuk a hibás, illetve a szokványostól eltérő formájú darabokat. A szupermarketek ugyanis kilószámra dobják a kukába azokat a termékeket, amelyek nem felelnek meg egy elképzelt „szabványgyümölcsnek”, még akkor is, ha azoknak semmi bajuk sincs. Mi, emberek sem vagyunk egyformák: miért várnánk ezt el a növényektől?